Ma sem tudom merre induljak. Tudom, mit akarok, szeretnék, de még furcsa itthon. Már négy hete munkát keresek. Először is azt gondoltam, hogy a kis közösségemben, ahol lakom, Kiskunfélegyházán, ott minden más lesz. Megkeresem az összes lehetséges munkahelyet és valamelyikre biztos felvesznek. Tévedtem. Már több, mint egy hónapja nem írtam. Akkor felkeltem és úgy éreztem, hogy egy új napra, egy derűs napra ébredtem. Aznap úgy döntöttem, munkát fogok keresni. Sajnos a munkaügyi központig jutottam el. Azonban ezt is egy élethelyzetnek fogtam fel, amin túl kell lendülni. A központban találkoztam egy régi ismerőssel, fura volt, hiszen ő is, én is, talán nem gondoltuk, hogy itt fogunk összefutni. Láttam egy lányt, magas, csinos, szép arcú, meglepett, hogy ő miért lehet itt.. A többiek is érdekesek voltak, de azt hiszem az jellemző Magyarországon, talán máshol is, hogy a 40 felettiek, ha elveszítik a munkájukat, akkor nehezen rúgnak labdába a fiatalok mellett, ha munkakeresésről van szó. Aznap még nem voltam nyugtalan. Ma sem vagyok, inkább csalódott. Azt hiszem önmagamban, leginkább. Hiszen tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de én mindenáron akartam. Talán kellett volna egy kicsivel több pénzt gyűjtenem, de álomországban sem lehet milliókat olyan könnyen összekapargatni. A valóság az, hogy gyártottam az önéletrajzom, elküldtem rengeteg helyre, majd meglepő módon, sehonnan sem kaptam visszajelzést. Érthetetlenül álltam mindehhez, hiszen ahhoz voltam szokva, hogy rengetegen jelentkeznek az első héten, szinte válogathatok és én nem tudom, melyik a jobb munkalehetőség. Most azért írok, mert van is munkám, meg nincs is. Elmesélem.

Újságíró vagyok. Most egy weboldalnak dolgozom, ami azért furcsa, mert nem látom a jövőjét, pedig szükség lenne egy ilyen oldalra. Sajnos kevesen nézik, sajnos nincs reklámfelület, ami megérné bárkinek rajta lenni, így bevétel ilyen formában nincs. Fenn lehet tartani másként, de az meg olyan, hogy van is, meg nincs is. Lesz is, meg nem is. A helyi tévétől, ahol lakom, kaptam egy megbízást, hogy készítsek anyagokat. Jól hangzott, 5 héten keresztül semmi sem történt. Ezt is furán éltem meg, tényleg más volt maga az ország is, amikor elmentem, pedig nem évtizedek óta léptem át a határt.

A munkámat nem tudom, csak úgy végezni, ha számlát adok. Azt meg nem tudok, de nem is akarok. Akkor hogy kapok fizetést? Úgy, hogy két szék között a pad alatt kuporgok, várva, hogy majd jön egy jobb világ.. Nehezen tudom ezt elképzelni. De a pénz fogy, sőt.. gyorsan fogy.. A lehetőségek pedig nullán vannak. A weboldaltól nem kapok pénzt, egy nagyon okos kormánydöntés miatt egyéni adószámot kellene igényelni, ami semmire sem jó. Emellett abból is adózom, ha nincs főállásom, szóval ez sem valami fényes. A fizetésem, Elég, ha annyit mondok, hogy a vonatjegyre elég. Tehát ahhoz, hogy valami fényesebb életet éljek, új tervet kell kiagyalnom. Szeretnék tanítani, jó lenne olyan iskolában, ahol a gyerekek még fogékonyak, hátha át lehet adni valamit abból, amit én is kaptam olyan pedagógusoktól, akiknek még fontos volt a gyermekek életfelfogásának minőségi javítása. Ezt szeretném. Megnéztem az oktatási rendszert, annyira megváltozott, hogy normális tanárnak elvileg nem is lehet jelentkezni. Furcsa. Pár év alatt annyi minden változott. Már felvételi sincs, már az érettségi is más, a politika teljesen, az emberek talán, akik nem változtak annyit. De még erre rájön a kánikula. Ilyenkor már semmi erőm semmihez. Szinte meggyulladok és akkor még ott van a híradó, amit nem érdemes nézni sem. Nincs benne normális hír, ami az embert érdekli, vagy egyáltalán az életét befolyásolja. Az persze benne van, hogy koala medvebocs született Tanzániában.. "És kit érdekel?" teszem fel magamban a kérdést? Ettől még miért és hogyan lesz munkája bárkinek?

Nem agyalok tovább. A nap megint süt, nekem megint indulnom kell. Ugyanaz, mint eddig, csak furcsa még.. Pedig olyan szépen elképzeltem.

Egy mondás szerint, az életbe vetett hit az, ami miatt túlélő az ember. Még hiszek, még túlélek..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.